Inferno ACE
A név és a sötét vizuális karakter miatt a Halloweed Night egyik legkézenfekvőbb főszereplője.
Termék megtekintése
Szerző: Bartholomew Alen – Grow Island
Elérkezett október 31. A growerek rémtörténeteit már elmeséltük, a legsötétebb nevű genetikák megkapták a szerepüket, most pedig már csak a finálé hiányzik: a Halloweed Night. Ez nem termesztési útmutató, nem tudományos tanulmány, és nem is a „minden idők tíz legjobb halloweenes fajtája” típusú lista. Ezúttal egyszerűen egy jó estéről van szó.
Horrorfilmek, abszurd jelmezek, indokolatlanul nagy snackestálak, faragott tökök, különös hagyományok a világ különböző részeiről és éppen megfelelő mennyiségű kannabisz-popkultúra. Még az is gond nélkül megtarthatja ugyanezt az estét, akit maga a kannabisz egyáltalán nem érdekel: a Halloweed önmagában is működik a Halloween valamivel furcsább, felnőtteknek szóló változataként. A sorozat korábbi részét, a Halloweenről, kannabiszról és különleges genetikákról szóló cikket is érdemes hozzá elolvasni.
Kapcsold le a fővilágítást, gyújtsd meg a töklámpást, készítsd oda a popcornt, és előtte azért ellenőrizd, hogy a growroom felől érkező zaj valóban csak a ventilátor volt-e.
Meglepően kevés dologra van szükség: egy vagy két filmre, némi ennivalóra, esetleg egy jelmezre, néhány barátra és arra, hogy senki ne vegye túl komolyan a Halloweent. Minden más – a ködgép, az életnagyságú csontváz vagy a grow sátorban üldögélő műanyag földönkívüli – már csak bónusz.
Az este legnehezebb kérdése nem az, hogy „csokit vagy csalunk?”, hanem ez:
Mit nézzünk?
Általában pontosan itt kezdődnek a problémák. Valaki igazi klasszikust szeretne. Más tényleg félni akar. Egy harmadik ember egyáltalán nem bírja a horrorfilmeket. És szinte biztosan lesz valaki, aki egy háromórás művészfilmet javasol, amelynek negyvenhetedik percében még senki sem tudja biztosan, mi történik.
Ezért a Halloweed-filmeket nem „jó” és „rossz”, hanem hangulat szerint érdemes csoportosítani.
Halloweenkor nem feltétlenül olyan filmet akarunk látni, amely után hajnali háromkor még egyszer végigellenőrizzük a lakás összes ajtaját.
Ilyenkor a Scary Movie tökéletes irány. A filmsorozat gyakorlatilag mindent szétszed, amit a horror műfaja szentnek tart: a slasher-kliséket, a túldramatizált üldözéseket, a titokzatos telefonhívásokat és azokat a szereplőket, akik minden helyzetben a lehető legrosszabb döntést hozzák.
Nagyobb társaságban azért működik különösen jól, mert senkinek sem kell végig tökéletesen összpontosítania. Lehet beszélgetni, enni, néhány percre eltűnni, majd visszatérni anélkül, hogy közben lemaradnánk egy tizennyolc perces visszaemlékezésről, amely nélkül érthetetlen lenne az egész történet.
Két barátságos férfi elutazik az erdei házához. Egy csapat egyetemista veszélyes vidéki gyilkosoknak nézi őket. Ezután szinte minden félremegy, ami csak félremehet.
A Tucker & Dale vs. Evil teljesen megfordítja a klasszikus erdei horror kliséjét. Brutális hegyi emberek és tehetetlen fiatalok helyett egyre abszurdabb félreértések követik egymást.
Az eredmény ideális azoknak, akik kedvelik a Halloweent, de két ijesztő jelenet között nevetni is szeretnének.
Nem minden összejövetelhez kell „minden idők legjobb horrorfilmje”. A legjobb film az, amelyhez az adott társaságnak éppen kedve van. Ha öten nevetni szeretnének, egy két és fél órás pszichológiai rémálomért senki sem kap pluszpontot.
Furcsa lenne október 31-én horrorfilmekről beszélni úgy, hogy magát a Halloweent nem említjük meg.
John Carpenter 1978-as eredeti filmje alapvetően formálta a modern slasher műfaját: Michael Myers, a fehér maszk, az üres utcák, a kertvárosi házak és az a zene, amelytől még egy teljesen hétköznapi folyosó is azonnal gyanússá válik.
A film a mai produkciókhoz képest helyenként lassabbnak és visszafogottabbnak tűnhet. Éppen ettől érdekes. Nem robbant fel valami hárompercenként; fokozatosan építi fel a feszültséget.
Ha pedig odakint egy fehér maszkos alak mozdulatlanul áll két fa között, az valószínűleg már nem része a vetítésnek.
Egy hatalmas szálloda. Tél. Elszigeteltség. Hosszú folyosók. Egy család, amelynek talán másik szezonális munkát kellett volna választania.
A The Shining kevésbé arról szól, hogy „szörny ugrik elő a szekrényből”, és inkább arról, hogy „itt már körülbelül egy órája valami nagyon nincs rendben”.
Nyugodtabb Halloweed-estéhez kiváló választás, ha a társaság valóban figyelni szeretne. Az Overlook Hotel képei, a zene és Jack Nicholson egyre súlyosbodó őrülete évtizedekkel később is működik.
Egy behavazott, műszaki hibákkal küzdő szállodát látva valószínűleg minden grower legalább egyszer arra gondol, hány tartalék ventilátort vitt volna magával.
A horrorhoz általában sötétség kell.
A Midsommar erre azt mondja: nem.
Szinte minden ragyogó nappali fényben történik. Virágok, fehér ruhák, gyönyörű tájak és egy közösség, amelyről viszonylag gyorsan kiderül, hogy a meghívását talán mégsem kellett volna elfogadni.
Éppen ez az ellentét teszi olyan kellemetlenné a filmet. A Midsommar nem rejtőzik el a sötétben, hanem vakító fényben mutatja meg a zavarba ejtő világát.
Halloweed Nightra azoknak ajánlható, akik a horrort szürreálisan, lassan és vizuálisan intenzíven szeretik. Az elmélyülés és a megváltozott figyelem komolyabb oldalához kapcsolódik a flow állapotáról és a kannabiszról szóló elemzés is.
A zombik átveszik az uralmat a város felett.
Shaun közben párkapcsolati problémákkal küzd.
Fontossági sorrend.
A Shaun of the Dead a zombihorror és a brit vígjáték egyik legjobb találkozása. Szereti a műfajt, miközben folyamatosan ki is neveti annak szabályait.
Egyben fontos leckét is ad minden katasztrófahelyzethez:
Néha valóban a pub a terv.
Nagyobb társaság számára valószínűleg ez az egyik legbiztosabb választás. A horrorrajongók megkapják a zombikat, mindenki más a humort, a tempó pedig elég gyors ahhoz, hogy fél óra után senki se kezdje titokban a telefonját nézni.
Kitalálhatnánk bonyolult halloweenes recepteket, amelyekhez tizenkét hozzávaló, három különleges sütőforma és egy élelmiszer-technológus szükséges.
Nem fogunk.
Egy filmesthez gyorsan elkészíthető étel kell, amelyet lehetőleg egy kézzel is meg lehet enni, miközben a másik kéz éppen a takarót szorítja.
És ami különösen fontos: az összes következő ötlet teljesen működik kannabisz nélkül. A Halloweed mindenekelőtt hangulat, nem fogyasztási útmutató. A növényi alapú megoldások iránt érdeklődőknek érdekes kiegészítés lehet a vegán kannabiszról szóló háttéranyag.
A sütőtök nem csak dekorációként használható.
Egyszerű sütőtökös kekszhez sütőtökpürét keverhetsz liszttel, cukorral, kevés növényi olajjal vagy margarinnal, fahéjjal, vaníliával és egy csipet szerecsendióval. Aki vegán változatot szeretne, annak alapvetően sem tejre, sem tojásra nincs szüksége.
A keksz nyugodtan maradhat kissé puha. Halloween nem az az este, amikor bárki tökéletes francia cukrászati színvonalat vár.
Tortillachips egy tepsire. Rá sajt vagy növényi sajthelyettesítő. Jöhet a jalapeño, a kukorica, a bab és az újhagyma. Ezután néhány perc a sütőben.
Mellé guacamole és salsa.
Kész.
Ha halloweenesebbé szeretnéd tenni, a guacamolét nevezd el „szörnyiszapnak”. Az étel ettől nem változik meg, a neve viszont sokkal jobb lesz.
A popcorn gyakorlatilag kötelező.
Sós változathoz jól működik a füstölt paprika és egy kevés fokhagyma. Aki édesebben szereti, fahéjat és cukrot használhat.
Nem a recept a legfontosabb, hanem az, hogy a tál elég nagy legyen, és senkinek se kelljen a film első tíz perce után újabb adagért felállnia.
Ha már kivájtál egy sütőtököt a dekorációhoz, a magokat ne dobd ki.
Mosd meg, szárítsd le, keverd össze kevés olajjal és fűszerekkel, majd pirítsd meg a sütőben. A só és a paprika klasszikus megoldás, a chili pedig elkészíti belőle az Inferno-verziót.
Talán ez a leghatékonyabb halloweenes snack: először a tök lesz a dekoráció, utána pedig elfogyasztjuk a belsejét.
Ha több embernek szervezel filmestet, inkább három nagyon egyszerű snacket kombinálj, mint egyetlen bonyolult fogást. A popcorn, a nachos és valami édes szinte mindig jobb annál, mint a film közben még negyvenöt percet a konyhában tölteni.
Az egyik legegyszerűbb változat: kis vegán kekszeket vagy minibageleket kenj meg humusszal, majd helyezz köréjük vékony paprikacsíkokat vagy sós ropikat lábként.
Két olívadarabból szem készülhet.
Kulinárisan teljesen ártalmatlan, látványra kellemesen zavarba ejtő.
Egy hamburgernek Halloweenkor tulajdonképpen csak elég rosszul kell kinéznie ahhoz, hogy jobb legyen.
Zsemle, növényi pogácsa, saláta, paradicsom, uborka és egy szelet vegán sajt. A sajt egyik oldalát vágd cakkosra, hogy fogakként lógjon ki a burgerből.
Két fogpiszkálóra szúrt olívakarika lesz a szeme.
Minél ferdébben néz, annál jobb.
Ha egy zártkörű eseményen, jogszerű keretek között kannabisztartalmú termékek is jelen vannak, azokat egyértelműen fel kell címkézni, biztonságosan kell tárolni, és különösen fontos elkülöníteni a gyermekeknek szánt, hétköznapi halloweenes édességektől. Egy felnőtteknek készült csokoládé soha nem kerülhet véletlenül a „csokit vagy csalunk” kosárba. Az ausztriai kiindulóponthoz olvasd el a kannabisz ausztriai jogi helyzetéről szóló összefoglalót.
A Halloween ma erősen amerikainak tűnik.
Töklámpások a kertvárosi házak előtt. Műanyag vödröt cipelő gyerekek. „Trick or treat.” Horrorfilmek. Hatalmas édességpolcok.
A háttérben húzódó történet azonban sokkal összetettebb. Különböző vidékek saját szokásokat alakítottak ki az ősz, a halál, a szellemek, az ősök és a sötét évszak kezdete körül.
Ahogy a kannabiszkultúra Kaliforniában másképp néz ki, mint Amszterdamban, Bécsben, Barcelonában vagy Berlinben, úgy a Halloween is változik attól függően, hol ünneplik. Jó párhuzamot mutat ehhez az Aloha mögötti valóságról és Hawaii kannabiszkultúrájáról szóló történeti cikk.
Aki a Halloween korai gyökereiről beszél, szinte elkerülhetetlenül eljut a Samhain ünnepéhez.
A kelta hagyományban ez az időszak a nyár és a sötétebb félév közötti átmenetet jelezte. Később az ilyen régebbi szokások keveredtek a mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódó keresztény ünnepekkel.
Sok népszerű Halloween-történet túlságosan leegyszerűsíti ezt a fejlődést. A Halloween nem egyszerűen „Samhain sütőtökkel”, hanem hosszú, sokféle hatást magába fogadó kulturális változás eredménye.
Írország ennek ellenére az egyik legfontosabb állomás a történetében.
A töklámpás arcának is vannak régebbi rokonai: az amerikai sütőtök elterjedése előtt a Brit-szigeteken többek között fehérrépát és más gyökérzöldséget vájtak ki, majd lámpásként használtak.
Ha igazán történelmi Halloween-estét szeretnél, próbálj meg kifaragni egy fehérrépát.
Utána pontosan érteni fogod, miért győzött a sütőtök.
Az Egyesült Államok nem találta fel a Halloweent, de meghatározó módon formálta annak mai változatát.
A huszadik században a trick-or-treat, a látványosan feldíszített házak, a jelmezbálok, a szellemházak és a hatalmas édességpiac az amerikai Halloween központi részeivé váltak.
Az amerikai kultúra ráadásul ritkán csinál bármit fél erővel.
Bizonyos környékeken nem egyszerűen egy tök kerül az ajtó elé. A teljes előkert temetővé változik mozgó figurákkal, füstgépekkel, sétáló csontvázakkal és egy barkácsáruházból származó, több méter magas szörnnyel.
Ez a túlzás iránti lelkesedés remekül illik a kannabisz-popkultúrához is.
Ott is gyakran érvényes a szabály:
Ha egy hétköznapi grafika működik, egy világító, öt szemű földönkívüli valószínűleg még jobban működik.
A Día de los Muertos gyakran jelenik meg a Halloweennel együtt, mert az időpontjuk közel esik egymáshoz, és mindkettő vizuális világában fontos szerepet kapnak a koponyák, csontvázak és a halál jelképei.
Ennek ellenére önálló kulturális hagyományról van szó.
A Día de los Muertos az elhunyt családtagokra és barátokra való emlékezés ideje. A családok többek között ofrendákat, vagyis fényképekkel, virágokkal, gyertyákkal és az elhunytakhoz kötődő ételekkel díszített oltárokat készítenek.
A színes calaverák, különösen a gazdagon díszített koponyák, a hagyomány legismertebb vizuális jelképei közé tartoznak.
Ami egy kívülálló számára első látásra egyszerűen „ijesztőnek” tűnhet, egészen más érzelmi szerepet tölt be, mint egy klasszikus halloweenes rémisztgetés.
A Halloween gyakran a haláltól való félelemmel játszik.
A Día de los Muertos arra emlékeztet, hogy az elhunytak továbbra is a család történetének részei.
A koponyák, a gyertyák, valamint az október végi és november eleji időpont vizuálisan rokonnak mutathatják a Halloweent és a Día de los Muertost. Történelmileg és kulturálisan azonban különböző hagyományokról van szó. Éppen ezek a különbségek teszik érdekessé a Halloween világ körüli útját.
Németországban a Halloween sokáig nem tartozott a nagy, hagyományos népi ünnepek közé.
Különösen az 1990-es évektől vált egyre láthatóbbá. Amerikai filmek és sorozatok, az üzletek, klubok, élményparkok, később pedig a közösségi média is hozzájárult ahhoz, hogy a töklámpások, jelmezpartik és a „Süßes oder Saures” itt is népszerűbbé váljanak.
Ma, különösen a fiatalabbak körében és a városokban, már egyáltalán nem számít szokatlannak.
Érdekesebb az, ahogyan az ünnepet a helyi lehetőségekhez igazították.
Egy amerikai előkert negyvenkét mozgó szörnnyel nehezen fér el egy harmadik emeleti német bérlakásban. A klubparti, a közös lakásban rendezett est, a horrorfilmmaraton és a jelmezbe öltözött barátok viszont kiválóan működnek.
Ausztriában a Halloween szintén viszonylag modern jelenség.
A mindenszentekhez és halottak napjához kapcsolódó hagyományos ünnepek kulturálisan továbbra is jóval mélyebb történeti gyökerekkel rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan a kereskedelem, a popkultúra, az éjszakai élet és a különféle rendezvények révén a Halloween is meghonosodott.
Különösen olyan városokban, mint Bécs, a halloweenes partik, horrorprogramok és jelmezes esték már régen nem számítanak különlegességnek.
Ma ezért két nagyon eltérő világ létezik egymás mellett.
Az egyik oldalon a temetőlátogatás és a mindenszentekhez kötődő megemlékezés.
A másikon előző este valaki felfújható dinoszauruszjelmezben próbál hajnali 1:40-kor hazajutni a bécsi metróval.
Mindkettő megtörténhet huszonnégy órán belül.
Tulajdonképpen több, mint elsőre gondolnánk.
Nem azért, mert a kannabisz történelmileg része lett volna ezeknek a Halloween-szokásoknak. Erre nincs megbízható alap.
Az igazán érdekes inkább ez:
A kultúrák átvesznek dolgokat, majd elkészítik belőlük a saját változatukat.
Ugyanez történik a kannabisszal is.
A kaliforniai kannabiszkultúra másképp néz ki, mint az amszterdami. Barcelona klubvilága eltér a német nyelvterület grower-közösségeitől. Ausztria pedig ismét más jogi keretekkel, szókészlettel és közösségi szokásokkal rendelkezik.
Genetikák, zenék, filmek és mémek utaznak a világban, de minden helyi közösség valamennyit alakít rajtuk. A kannabiszmagok és genetikák hosszabb kulturális hátterét a kannabiszmagok történetéről és szerepéről szóló cikk mutatja be.
A Halloween hasonlóan működik.
Több történelmi hagyományból alakult ki, erőteljesen formálódott Észak-Amerikában, majd filmek, zene, márkák és az internet segítségével ismét eljutott más országokba.
Ma valaki Bécsben tököt farag, miközben egy amerikai család az egész előkertjét temetővé alakítja, Mexikóban pedig egy család ofrendát készít az elhunyt hozzátartozóknak.
Azonos időszak.
Teljesen eltérő jelentések.
Egy kis inspiráció természetesen a Halloweed-fináléból sem maradhat ki.
Laboratóriumi köpeny, védőszemüveg, jegyzettábla és néhány teljesen értelmetlen grafikon.
Pluszpont jár, ha egész este ilyen mondatokat ismételgetsz:
„A terpénértékek instabilak!”
Ezt a szóviccet nem vagyunk hajlandók megmagyarázni.
Bonyolult, valószínűleg kényelmetlen és teljesen használhatatlan.
Vagyis tökéletes Halloween-jelmez.
Mindössze egy pH-mérőre, három üres tápoldatos flakonra és egy olyan arckifejezésre van szükség, amely ezt mondja:
„Tegnap még zöldek voltak a levelek.”
A növények valódi túlterhelésének felismeréséhez természetesen a jelmeznél hasznosabb a kannabisz stressz útmutató.
Fekete kabát. Régi irattartó. Illuminati-jelkép.
Minden kérdésre ugyanazt válaszolod:
„Erről nem beszélhetek.”
Ha a teljes sorozatból egyetlen estét kellene összeállítanunk, nagyjából így nézne ki:
A mi kedvencünk továbbra is:
Vaticaan Archives.
A forgatókönyv gyakorlatilag megírja önmagát.
Ha senki sem tudja, mit kellene nézni:
Aki a filmest után még nem kapott eleget, könnyen továbbviheti a Halloweed ötletét.
Például egy játékkal:
Egy ember neveket olvas fel, mindenki más pedig megpróbálja kitalálni, hogy valódi kannabiszgenetikáról vagy egy kitalált horrorfilm címéről van-e szó.
Példák:
Néhány valódi.
Néhányat most találtunk ki.
És pontosan ez a kannabisznevek problémája:
Egy idő után tényleg lehetetlen biztosan megmondani.
A fantázianév mögött mindig érdemes megnézni a valódi szülővonalat és terpénprofilt is. A terpinolénről és annak aromavilágáról szóló cikk megmutatja, mennyivel több van egy genetikában a hangzatos névnél.
Októberi utazásunk négy része után valószínűleg kijelenthetjük:
A Halloweednek nincs szüksége bonyolult meghatározásra.
Nem történelmi ünnep.
Nincsenek hivatalos szabályai.
Éjfélkor senkinek sem kell meghatározott rituálét elvégeznie.
Egyszerűen az a pont, ahol a Halloween, a horror-popkultúra és a kannabisz-életmód találkozik.
Néha a genetikák nevén keresztül.
Máskor stonerbarát horrorvígjátékok formájában.
Vagy teljesen abszurd jelmezekkel.
És néha egyszerűen azért, mert egy snackekkel teli asztal és a Shaun of the Dead nagyon jó módja október 31. eltöltésének.
Talán éppen ezért hat olyan természetesnek a kombináció.
A modern kannabiszkultúra a professzionális nemesítés, technológia, kutatás és iparág ellenére rendszeresen képes nem túl komolyan venni önmagát.
A Halloween ugyanezt teszi.
Érdeklődhetünk a Samhain mögötti történelem iránt, majd öt perccel később műanyag koponyát tehetünk a fejünkre.
Beszélgethetünk a The Shining filmes jelentőségéről, utána pedig olívaszemű Monster Burgert ehetünk.
A kettő egyszerre is működik.
Ha filmnézés közben zajt hallasz magad mögül, ne fordulj meg azonnal. Az minden műfaji szabállyal ellenkezne. Először küldd oda azt a barátot, aki mindenképpen a The Shiningot akarta megnézni.
Októberben azokkal a rémtörténetekkel kezdtünk, amelyektől valószínűleg minden grower tart: pókatkák, penész, pH-káosz, túlöntözés, fényproblémák és katasztrófák közvetlenül a betakarítás előtt. A valós veszélyekhez külön segítséget nyújt a kannabiszon megjelenő penész felismeréséről és megelőzéséről szóló részletes útmutató.
Ezután a saját kannabiszgenetikáinkat horrorfilmes karakterekké alakítottuk.
A harmadik rész azt vizsgálta, miért működik olyan jól együtt a kannabisz-popkultúra és a Halloween.
Most pedig megérkeztünk október 31-éhez.
Nincs több termesztési útmutató.
Nincs újabb grow-ellenőrzőlista.
Csak Halloween.
Faragj egy tököt.
Készíts popcornt.
Vegyél fel egy rossz jelmezt.
Válassz egy filmet.
Ha pedig valaki megkérdezi, miért áll a sarokban egy apró boszorkánykalapot viselő kannabisznövény:
Ez Halloweed. Ne tegyél fel fölösleges kérdéseket.
Ha a hangulatos történet után valódi növények és stabil indulás érdekel, a Grow Island kenderpalántáiról és a kezdeti gondozásról szóló útmutató ad gyakorlati folytatást.
Az alábbi öt feminizált Illuminati Lost Seeds genetika neve és vizuális világa különösen jól illeszkedik a Halloweed témájához. A termékképek egységes, fix keretben, vágás nélkül jelennek meg. Az aktuális kiszerelést, árat és készletet mindig a megnyitott termékoldalon ellenőrizd.
A név és a sötét vizuális karakter miatt a Halloweed Night egyik legkézenfekvőbb főszereplője.
Termék megtekintése
Misztikus nevű feminizált genetika, amely egy ősi könyvtár vagy tiltott archívum hangulatát idézi.
Termék megtekintése
A tiltott irattárakat és elzárt történeteket felidéző név tökéletes a sötét, összeesküvéses Halloween-világhoz.
Termék megtekintése
Ködöt, vihart és titokzatos őszi éjszakákat idéző genetikanév a Halloweed látványvilágához.
Termék megtekintése
A Dante's Inferno szülői vonal miatt a Halloweed-válogatás erős, horror-fantasy hangulatú fináléja.
Termék megtekintéseA termékek elérhetősége, ára, kiszerelése és készlete változhat. Vásárlás előtt mindig az adott Grow Island-termékoldal aktuális adatai az irányadók.
Bartholomew Alen – Grow Island
A Grow Island blog a termesztési tudást, a genetikákat, a kannabiszkultúrát és a popkultúrát kapcsolja össze. A Halloweed-sorozatban októberben tudatosan távolodunk el egy kicsit a klasszikus grow guide formátumától, és megmutatjuk a kannabiszközösség humoros, kreatív, időnként meglehetősen különös oldalát is.
Jogi megjegyzés: Ez a cikk kizárólag szórakoztató, kulturális és általános tájékoztatási célt szolgál. Nem fogyasztási útmutató, és nem ösztönöz illegális kannabisztermesztésre. A birtoklásra, fogyasztásra, termesztésre és továbbadásra vonatkozó szabályok országonként eltérnek és változhatnak. Mindig a helyben hatályos jogszabályok az irányadók. Kannabisz és kannabisztartalmú termék kizárólag felnőttek kezébe kerülhet, gyermekektől és fiatalkorúaktól biztonságosan elzárva.
Hozzászólások